Egy igazi ásványbörze apropóján
© Körmendy Regina 2011-12-19
Volt egy időszak, az 1990-es években, amikor majdnem minden Budapesten, Budapest környékén és Miskolcon rendezett börzére elmentem, ott szereztem lelőhely-információkat, kis mintapéldányokat, ismeretséget. A börzéken még nem uralkodott a kirakodó-vásári hangulat, hanem ott találkozott a szakma, oda jöttek a tanárok diákjaikkal és csak néhány helyen itt-ott lógott egy-egy nyaklánc a kövek felett. Az érdeklődő közönség is valahogy más volt, sokat kérdeztek, csodálkoztak, elmélyülten hallgattak egy-egy bővebb magyarázatot. Ilyenkor én is kedvet kaptam a duplikátumok árusítására és elmentem pár helyre, kisebbik lányommal együtt. Aztán furcsa járvány kezdett terjedni, egyre gyorsabban szaporodtak a csilivili színes marokkövecskék, a csecsebecse, a nyakláncok, fülbevalók, elárasztották az asztalokat és elűzték az ásványokat. Ezzel együtt kicserélődött a börzézők és a vásárlók összetétele is, röpdöstek az árak, megjelentek az ezoterikus hullámot meglovagoló sarlatánok és a pénz és tömjénfüst szaga kiűzte a gyűjtőket (a tudomány meg forgott a sírjában). Már a nyugdíjas-jegy árát is sajnáltam kiadni a sok bóvli láttán. Pedig valaha ismeretterjesztő szerepe volt a börzéknek is….
 |
 |
Corvinus Egyetem, 2011.nov-i bizsubörze
(pedig nem az volt a neve) |
Csecsebecse mögött Hartmann Béla ásványai
- már-már bátorságnak számíthatott |
Ez az idő elmúlt, most a pénz uralkodik, mondták gyűjtőtársaim és majdnem igazat kellett adnom nekik, ha nem lenne magányos túlélőként a decemberi TIT-börze és hozzá kapcsolódó ásványkiállítása. Biztos, hogy ezen a börzén gazdagodni nem lehet, biztos, hogy sok-sok potenciális vevő el sem megy, ami marad, az egy valóban érdeklődő, sajnos egyre inkább zsugorodó réteg, de annak, aki valóban szereti az ásványokat, gyorsabban ver a szíve, ha belép a TIT kapuján. Jó összehasonlítási alapot nyújt a csak pár héttel korábban rendezett Corvinus-börze, ahol éles szemmel és irigykedve nézték egymást a börzézők, amikor valakinek jobban fogyott a színes borzadalma…összesen két és fél standot számoltam össze, ahol MAGYAR ÁSVÁNYOKKAL találkoztam. Lehetne most azt mondani, hogy a csiszolt kő is ásvány, de könyörgöm – mit lehet róla tudni egyáltalán? Hol termett, milyen kőzetekben., milyen ásványokkal együtt, kik gyűjtötték és mikor, egyáltalán bármit is tudhatunk róla? Néha még az sem igaz, ami rá van írva. Csak mérete van, színe és ára.
Üdítő látvány: ásványok (sőt: magyar ásványok is!) magyar gyűjtők standján, a 2011. évi TIT-börzén
(a válogatást még folytatni lehetett!)
Vajon meddig maradhat meg ez az utolsó mohikán? Vajon vállalja már valaki más is a nagy börzeszervezők közül, hogy újra igazi ásványbörzét szervezzen? Mátrixban lévő ásványokkal, pontos leletadatokkal? Olyat, ahol a szakma és érdeklődő laikus találkozhat, nézegethet, válogathat, tapasztalatokat cserélhet és ahol a „zizi” nem lépi túl a kínálat 30%-át – úgy, ahogyan ezt Ausztriában, Németországban csinálják?
A mostani TIT-börzéhez kapcsolódó kiállítás is megszokottan jó és látványos volt, talán kissé zsúfolt, de megmutatta, minek örül a gyűjtő, mit dédelget otthon vitrinjeiben, megemlékezett az örök vadászmezőkre távozott gyűjtőkre is – igazi kár, hogy csak 1 napra látogatható, pedig egy hónapot megérdemelne. Ha kellene díjakat osztogatni, Juhászék kapták volna tőlem, kicsi, de ízléses kiállításukkal….
Juhászék vitrinje a kiállításon
Nem tudom, mi lesz a TIT-épület sorsa, lesz-e még ásványbörze 2012-ben, de ha igen, kedves magyar ásványgyűjtők (és NEM színes-kavics-kereskedők!), ott a helyetek. Csak legyen egy kis hírverése a dolognak, mert ez most is hiányzott és mert ennyit megérdemelnek azok, akik felvállalták ezt a nehéz küldetést.
Fényképek, Körmendy Regina
